Az MLM mint vállalkozás

A dolgozó emberek két csoportra oszthatók: vannak alkalmazottak és vannak vállalkozók. Az egészben az a legizgalmasabb, hogy mind a két csoport meg van győződve róla, hogy a másik tagjai nem normálisak.

Alkalmazottnak lenni

Az alkalmazottak szerint a legfontosabb dolog a világon a biztos, fix fizetés. Életüket fizetéstől-fizetésik tervezik, költségeik, életszínvonaluk, hiteleik mind a fizetésükhöz igazodnak. Ha valamiért elvesztik az állásukat, az gyakorlatilag a halál.

Néhány adat: Ma Magyarországon az átlag bér nettó 132.600 forint. A minimálbér nettó 61.200 forint. Tízezerből csak egy alkalmazott keres több mint egymillió forintot. Ezek erősen behatárolják a lehetőségeket.

Mindenki, aki megélte a rendszerváltás után a nagy szocialista gazdasági monstrumok bukását, teljes iparágak eltűnését, az látta, hogyan tűnik el a „biztos állás” illúziója. Mert a biztos állások nem léteznek. Bármikor gyökeresen megváltozhat a piac, a politika vagy bármi – és a biztosnak hitt állásból az utcán találjuk magunkat.

De még ennél rosszabb dolgok is vannak. Elárulok egy szörnyű titkot. Ha felvesznek bennünket az átlag fizetéssel dolgozni, akkor a nekünk munkát adó vállalkozásnak ez 256.000 forintjába kerül. Mi ennek alig több mint felét kapjuk kézhez.

A valóság még ennél is szörnyűbb. Mivel egy vállalkozás helyzete mindig bizonytalan, egy normális vezető csak akkor vesz fel valakit a céghez, ha az ennek a költségnek legalább a dupláját nem hozza. Magyarán a mi kis nettó átlag fizetésünkért legalább fél millió forintot kell a cégnek termelnünk.

És még így is hajszálon függ minden. Néha bizony a színfalak mögött, ha rossz hónap van, akkor a nem ritkán a cégtulajdonos a saját pénzéből rakja be, a mi „biztos fizetésünket”. És ilyenkor mindig megjelenik a főnök teendő listájában a  „meggondolni kit bocsássunk el” tétel.

Az alkalmazottak ezeket a dolgokat ritkán látják át. Szerintük a vállalkozók vállalnak esztelen kockázatot, és ők azok, akiknek nincs meg a fix jövedelmük és sohasem tudhatják mennyit is vihetnek majd haza. Ez igaz. De ha baj van, akkor a vállalkozás tulajdonosa lesz az utolsó, akinek felmondanak. Merthogy magának csak nem mond fel az ember.

A vállalkozó lét gyönyörűségei és gyötrelmei

Rengeteg vállalkozó fordult meg nálam az elmúlt évek során, és ha valamelyiknek több mint három éve működött a cége és nem termelt évi nettó tíz millió forint nyereséget, akkor a fejem csóváltam. Mert akkor jó eséllyel valamit elrontottak. A jelentős részüknél ez a dolog azért működött. Összehasonlítva, mint mondtam, az alkalmazottak közül csak majdnem minden tízezredik kereshetett ennyit. Tehát egy dolgot leszögezhetünk: megéri vállalkozni, már csak anyagilag is.

A másik vonzó dolog a vállalkozói létben a szabadság. Egy jól megszervezett, kiépített vállalkozás vezetője akkor és annyi szabad időt csinál magának, amikor csak akar. Ha akar, akár kihagy egy fél évet és körbevitorlázza a Földet. Mit pénzügyi tanácsadó látom, hogy alkalmazottakkal délután munka után, vagy hét végén lehet tárgyalni – vállalkozókkal viszont bármikor. Maguk osztják be az idejüket, akkor teszik szabaddá magukat, amikor csak akarják.

Vannak azonban a vállalkozásokkal komoly problémák is. Nézzük ezeket sorban:

Ahhoz, hogy belevágjunk egy vállalkozásba, ehhez komoly pénz kell. A múltkor nem messze az irodámtól nyitott egy új élelmiszer bolt, bérelt üzlethelységben. Pénzügyi tanácsadóként szemtelenül megkérdeztem, mennyit kellett beleinvesztálni. Majdnem tíz milliót vallottak be. Ennyi pénze nagyon keveseknek van. És akkor nem is acélkohót, vagy atomerőművet akartunk létesíteni!

Egy vállalkozásban sokat kell dolgozni. Ez igaz, különösen az első években. Ráadásul ezért senki sem fizet nekünk, sőt a saját járulékainkat, adónkat is magunknak kell fizetnünk.

A vállalkozóknak nincs szakszervezetük. Senki sem korlátozza a munkaidejüket, senki sem fizet nekik túlórapénzt. Minden alkalmazott sztrájkba lépne, ha olyan munkarendben, olyan munkakörülmények közt és olyan kevés bérért kellene dolgoznia, mint egy az induló vállalkozás tulajdonosának.

Egy vállalkozás mindig kockázatos. Ma Magyarországon minden tíz vállalkozásból három éli még a harmadik évét. Az irodánk melletti bolt is hiába fektették be a sok pénzt, hiába dolgoztak rengeteget, két hónap múlva bezártak. (Mondjuk elgondolkodtató is volt háromszáz méteres körzetben a negyedik ilyen boltot megnyitni…)

A vállalkozás speciális ismereteket igényel. Kevés, ha az alapító jó szakember, maga a cégvezetés egy külön művészet. A klasszikus vicc szerint a paraszt bácsit borhamisítás ügyben bíróság elé állítják, még vegyész szakértőt is felkérnek. A bácsi megkérdi a bírót: „Bíró úr, ért ön a kémiához?” – „Nem én csak a joghoz.” Aztán a szakértőhöz fordul: „Szakértő úr, ért ön a joghoz?” – „Nem, én csak a kémiához.” – „És akkor szegény paraszttól elvárják, hogy mindkettőhöz értsen?!” Rossz hírem van, egy vállalkozónak nem csak két dologhoz kell értenie, de számtalanhoz: munkajog és pénzügy, adózás, cégjog, munkavédelem és még megszámlálhatatlan sok más.

Szamaron színházba

Ez nagyanyósom kedvenc mondása volt mindazokra, akik több jó dolgot is akartak egyszerre csinálni. Merthogy szerinte, ez nem megy. De bármit mondunk is, az emberek mindig szeretnének mindent könnyen megoldani.

Nagyon sokan a következőt mondják: kipróbálnánk ezt a saját vállalkozás dolgot, mert vonzó a sok pénz, meg a szabadság, de csak egészen kevés pénzt kelljen belerakni, viszonylag kevés idő feláldozásával kezdenénk, aztán majd meglátjuk. Legyen kicsi a kockázat, tanítsanak meg minket mindenre és egyáltalán szervezzenek meg mindent helyettünk. Bármilyen hihetetlen egy jól működő MLM rendszer pontosan ezt nyújtja.

Az MLM rendszerben minden tagnak saját vállalkozása van: ugyanakkor annyira leegyszerűsítve és megkönnyítve, amennyire csak ez egyáltalán lehet. Innen aztán, aki akarja, feladja és visszamegy az alkalmazotti lét akolmelegébe, vagy pedig kinövi magát „igazi” vállalkozássá. Mert egy több ezer fős hálózat már szinte középvállalkozás. (Magam nemrég számoltam ki, hogy a saját 200 fős csoportom teljesítménye, hogy valami pénzintézethez hasonlítsam, azonos mint a Generali, Uniqa, stb. biztosítók teljes dunántúli részlegének teljesítményével. Azért ez már csak egy igazi vállalkozás!)

Hogyan jön létre az MLM-ben ez a „light” vállalkozás? (Ma nagy divat mindenben a light, a kedvencem a light zsír…) Nézzük sorban.

Normálisan egy vállalkozás indításához komoly tőke kell. Ezzel szemben a jó MLM rendszerek egy havi átlag fizetés alatt elindíthatóak. Ennyi pénzt még akár utcai kéregetéssel is össze lehet szedni végszükség esetén.

Egyébként érdekes megfigyelni, hogy különböző rendszerekben különböző összegekkel lehet elindulni. Furcsa, de igaz, minél többet kell az elején beáldozni, annál nagyobb a sikeresek aránya. Ezt az alkalmazott pszichológusok az „elkötelezettség elvével” magyarázzák: minél több időt, pénzt áldozunk valamire, annál jobban bízunk benne, annál kevésbé vágyunk abbahagyni az első nehézségnél.

Mindenesetre az alacsony összeg, amivel az MLM vállalkozások elindíthatók, az egyik legnagyobb akadályt bontják le az elinduláshoz.

Egy vállalkozásban sokat kell dolgozni. Amikor kipróbálnánk magunkat egy vállalkozásban, akkor sokan nem szeretnék otthagyni a jó kis állásukat és inkább a fő munkájuk mellett végezhető tevékenységet keresnek. A legtöbb MLM rendszer felkészült erre.

Ha bizonytalanok vagyunk, ha van egy jó állásunk, akkor ez így helyes. Bár megfigyeléseim szerint, akik egyből főállásként kezdtek egy MLM rendszerbe, statisztikailag sokkal gyorsabban haladnak, sokkal jobb eredményeket érnek el, mint a mellékállásban kezdők.

Vállalkozni valóban kockázatos dolog. Rengetegen mennek csődbe, valóban átlag tízből hét. Egy kivétel van ez alól: a frencsájz alapon létrehozott vállalkozások. Ezeknek átlagosan 90%-a túléli a kezdeti nehézségeket. Nem csoda, mert itt minden új vállalkozó egy kialakult komplett rendszert kap a kezébe, ahol minden elemet kipróbáltak, hosszan teszteltek. Minden ki van találva, fel van építve, csak bele kell ülni és csinálni kell. És erre még ki is oktatnak bennünket.

Igazából minden jó MLM rendszer egyben "frencsájz" rendszer is. Mindent kitaláltak, felépítettek, számtalanszor teszteltek. Bennünket betanítanak, mellénk rendelnek mentorokat – nekünk csak pörgetnünk kell az előttünk számtalanszor már bizonyított rendszert. Ezért egy MLM rendszerben sokkal-sokkal biztonságosabb kezdeni egy vállalkozást, mint „csak úgy”.

És akkor ott van a vállalkozási ismeretek problémája. Annak idején 1989-ben amikor a barátaimmal megalakítottuk a legelső vállalkozásunkat, akkor előtte meghívtuk vacsorázni Géza bácsit. Ugyanis Géza bácsi volt a városban „a vállalkozó”. És akkor kikérdeztük a vacsora közben, mit hogyan kell csinálni. Hogyan keressünk megfelelő könyvelőt, hogyan kell alkalmazottakat felvenni és hogyan kell velük bánni, hogyan kell adót fizetni, kitől és milyen engedélyeket kell szereznünk. Így utólag visszagondolva, ha Géza bácsit a világ legdrágább éttermében etettük volna, akkor is ingyen lett volna – azért mert ezzel a tudással tudtunk elindulni mint vállalkozó. Pár éve legidősebb fiamnak segítettem első kft-jét megalapítani. Szépen cipeltem mindenkihez és egy nap alatt elmagyaráztam és megcsináltunk mindent. A végén megkérdezte: „És akinek nem vállalkozó az apja, az hogyan tud céget alapítani?” Hát nehezen.

Minden jó MLM rendszerben intézményesítve van Géza bácsi. Oktatják, mit hogyan kell csinálni, sőt egy csomó dolgot el is végeznek helyettünk. (Mondjuk egy PSZAF regisztrációval például nem szívesen küzdenék meg magam…)

Fekete leves

Néha annyira megkönnyítik a belépők dolgát, hogy sokan elfeledkeznek, hogy attól még hogy egy nagy MLM rendszernek vagyunk az inci-finci kis tagjai, ettől még tényleg igazi vállalkozásunk van. És lényegében ugyan azok az előírások érvényesek ránk, amik a Diósgyőri Vasmű méretű cégekre.

És ebből szörnyű dolgok szoktak következni – és ezekről bőven fogok a következő számokban írni. Sok dolgot utálok az életben, de síró vállalkozókba lelket önteni ezek köz is kiemelt helyet foglal el.

A vállalkozást halálosan komolyan kell venni – és akkor minden rendben van. Ha nincs is mindenkinek Géza bácsija, szponzora, mentora mindenkinek van, és minden rendszerben van erről oktatás. Vagy végső esetben Géza bácsi helyett itt vagyok magam.

Dr. Tóth András

http://www.tothandras.hu/

A cikk szerzője egyben az Ősember a pénztárcámban könyv szerzője is, melyet az MLMSiker webáruházban elérsz. MLMSiker Prémium Klub tagoknak kedvezmény!